Intézménymutató:
Mûveszeti es Formatervezesi Egyetem /Ion Andreescu Kepzõmûveszeti Egyetem/Fõiskola(Kolozsvar)
2009. július 16.
Szatmárnémetiben látható Hadnagy Gabriella és Kulcsár Erzsébet közös tárlata az Alkotóház Galériában. A két marosvásárhelyi művésznő részt vett a július elején rendezett első Hadadi Nemzetközi Alkotótáborban is. „Bárhova is megy az ember, a gyökerei itt maradnak” – fogalmazott a tárlatmegnyitón a jelenleg Budapesten élő festőnő, Hadnagy Gabriella, aki 1965-ben végzett a marosvásárhelyi főiskola építészmérnöki és városrendezési szakán, majd nyugdíjazásáig az ottani tervezőintézetben dolgozott. Kulcsár Erzsébet 1989-ig informatikusként dolgozott, később ruhatervezéssel foglalkozott. Jelenleg a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem harmadéves hallgatója. Bőrképeit olajjal és akrillal színezi. /Végh Balázs: Gyökerek a vásznon. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./
2009. július 29.
A 80-as években Nagyvárad a progresszív képzőművészeti törekvések egyik gyújtópontja volt. Erről az időszakról és a Dialóg csoportról szól Ujvárossy László Progresszív kortársművészeti törekvések Nagyváradon, a nyolcvanas években címen hamarosan megjelenő könyve, melyet a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatói tankönyvként használhatnak. A munka szerzője Ujvárossy László, a Partiumi Keresztény Egyetem művészeti karának megbízott dékánja, maga is aktív szereplője volt a könyvben bemutatott történéseknek, a Dialóg csoport néven ismert nagyváradi művészi csoportosulás tagjaként. A csoport 1981-ben, tartotta első kiállítását, az utolsó közös tárlatokra pedig 1995-ben került sor, a szentendrei Vajda Lajos Pincében és a budapesti Vigadó Galériában. A másfél évtized alatt a Dialóg csoportban több mint háromtucatnyi művész fordult meg, akik javarészt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemről kerültek ki, köztük magyar művészek: Jovián György, Onucsan Miklós, Boné Rudolf, Gerendi Anikó, Egyed Judit, U. Kerekes Gyöngyi és Kovács Károly. A csoport művészi eszköztárában szerepeltek konceptuális törekvések, éppúgy mint a folyamatművészet, a performansz, vagy a transzavangárd. A Dialóg csoport tagjai országos visszhangot kiváltó kiállítások résztvevői voltak. A szerző az anyagnak román nyelven való megjelentetését is tervezi. /Pengő Zoltán: A Dialóg csoportról ad ki könyvet Ujvárossy László. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./
2009. július 31.
A 85 Lohinszky Lóránd színészt köszöntötte Gáspárik Attila, kifejtve, a nyolcvanötödik évad alkalmából méltóságteljes magatartása sokkal inkább predesztinálja egy angol arisztokrata-címre, mint a kisebbségi magyar bélyegre. A Kolozsváron indult Művészeti Főiskola első évfolyamán volt hallgató, 65 éve. A mára egyetemmé változott intézményben tanít. Évekig dolgozott ingyen, bérmentve az egyetemen. /Gáspárik Attila, volt hallgatója (a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem rektora): Lord Lohinszky Lórándnak a nyolcvanötödik évad alkalmából! = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./
2009. július 31.
Boné Rudolf, a Nagyváradi Egyetem Vizuális Művészetek Karának oktatója tizenöt évig nem állított ki, idén azonban már három egyéni tárlata volt. Úgy tűnik, sok mondanivaló gyűlt fel a hallgatás évei alatt. Legutóbbi, Kiterjedés című kiállításán bemutatott munkái, a dróthálóból, fémlemezekből, betonvasból megformált mozgatható, forgatható kompozíciók a térrel, a formákkal való játékot, önfeledt kísérletezést sugallják. „Meg akarom szabadítani a szobrot a tömegtől, minél átlátszóbbá, könnyedebbé, ha lehet súlytalanná tenni. Az én célom nem annyira a szobor, mint inkább a szoborban rejlő költészet” – vallja. Arra a megjegyzésre, hogy a túlzott absztrakció a nagyközönség számára érthetetlenné teszi a posztmodern, posztavantgárd képzőművészetet, Boné Rudolf kifejtette: „A hagyományt be kell építeni, hogy ne légy gyökértelen, de tovább is kell vinni. A közönséget kell nevelni, nem a művésznek kell leereszkednie a publikum szintjére. ” Boné Rudolf /sz. Nagyvár, 1951/ a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem szobrászat szakán végzett. A 80-as évekbeli romániai avantgárd képzőművészeti törekvések egyik markáns képviselője volt. A rendszerváltást követően tanított a Temesvári Egyetem Képzőművészet és Design Karán, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. Jelenleg a Nagyváradi Egyetem Vizuális Művészetek Karának oktatója. /Pengő Zoltán: Az egyetlen hiteles művészet Isten megéneklése. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./
2009. augusztus 6.
A Pozsonyi Pagony gyermekkönyvkiadó és könyvesbolt idén második alkalommal írta ki az Aranyvackor pályázatot, a zsűri első díját Demény Péter – Keszeg Ágnes Hóbucka Hugó a mókusoknál és Máté Angi – Szulyovszky Sarolta Volt egyszer egy város című pályamunkája kapta megosztva. A 2007-ben alapított Aranyvackor-díj célja olyan tehetséges írók és illusztrátorok felkutatása és díjazása, akik magas színvonalon tudnak szólni a legfiatalabb korosztályhoz. Demény Péter író és szerkesztő, tanulmányok, esszék, kritikák, regények és versek fűződnek a nevéhez. Több alkotói díjat kapott, a Szabadság külső munkatársa, a Látó szerkesztője és a BBTE Irodalomtudományi Tanszékének óraadó tanára. Keszeg Ágnes a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem textil-design szakán végzett, jelenleg illusztrátorként dolgozik. /Ferencz Zsolt: ”Beleneveljük a gyereket a mi nyelvünkbe... ” = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./
2009. augusztus 27.
Daradics Árpád grafikusművész és Sánta Csaba szobrászművész közös kiállítását nyitották meg a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A két művész együtt diplomázott Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán 1990-ben. A mostani kiállításon Sánta Csaba népművészeti ihletésű bronzalkotásai és Daradics Árpád fotoprint technikával készült művei láthatók. Daradics Árpád jelenleg Budapesten él, Sánta Csaba szülővárosában, Szovátán lakik, és Székelyudvarhelyen tanít. Sánta Csaba számos szoborral, domborművel gazdagította erdélyi köztereinket, mondta Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész. Sok más szobrász munkáit is Sánta öntötte bronzba, mivel Szovátán vállalkozásként öntőműhelyt működtet. /Máthé Éva: Kettős képzőművészeti tárlat nyílt Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./
2009. szeptember 2.
Nyolcvanhat éves korában, szeptembert 1-jén elhunyt Lövith Egon szobrászművész. 1923. máj. 21-én született Kolozsváron, iskoláit a gimnáziumi fokozatig Mexikóban végezte, ahol apja vasútépítő mérnök volt. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán szerzett oklevelet (1953). Ugyanitt megszakítatlanul, 1985-ig a szobrászati tanszéken tanított. A kolozsvári közönség utoljára május 21-én, a művész 86. születésnapján ünnepelhette Lövith Egont a Bánffy-palotában, a kiállításon a múzeum gyűjteményében őrzött, a nagyközönség számára azonban eddig be nem mutatott Lövith-szobrokat és -rajzokat is megcsodálhatták az érdeklődők. /Elhunyt Lövith Egon szobrászművész. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./
2009. október 16.
Kolozsváron a Képzőművészeti és Formatervező Egyetemen látható Szabó András képzőművész Elektrobarokk című kiállítása. A polgári világ elevenedik meg, a régi üveges szekrény polcain csipke, egy konyhaszekrény előtt heverő hajas baba például. Szabó András elmondta: 2003-ban végezte el a művészetpedagógia szakot, majd rá két évre a mesteri tanulmányait grafika szakon. Jelenleg doktori tézisének megvédésére készül. Kolozsváron ez volt az ötödik egyéni kiállítása. Ezenkívül több egyéni és csoportos kiállítása volt. – Szerintem a barokk kor és a mostani társadalom közötti kapcsolat abban is tetten érhető, ha felfedezzük: a barokk túlburjánzó, felesleges elemeihez hasonlók a mi világunkban is megtalálhatóak. A rengeteg elektronikai cikk is jó példa lehet erre. Ezért lett eme kiállításom címe Elektrobarokk – összegzett Szabó András. /Nagy-Hintós Diana: Elektrobarokk – ahogyan Szabó András látja. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./
2009. október 20.
Butak András grafikusművésznek az 1956-os forradalom ihlette alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten. Butak András a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakának elvégzése után Bukarestben tevékenykedett, majd 1981-ben áttelepült Budapestre. /N. J. : Butak András grafikai tárlata. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
2009. október 27.
A romániai ötvenhatosok egyikeként itt állok a végre megvalósult kolozsvári emlékmű előtt, mondta Dávid Gyula az 56-os emlékmű felavatásán. Dávid Gyula beszédében felidézte a kolozsvári egyetemi ifjainak emlékét, Várhegyi Istvánékét, Páskándi Gézáékét, Varró Jánosékét, Szilágyi Árpádét és Jamandi Emilét a Bolyai Tudományegyetemről; a Raul Volcinschi-vezette csoportban elítélt nyolc román diák és fiatal egyetemi előadó emlékét a Babes Egyetemről; a képzőművészeti főiskolás Balázs Imréét és Tirnován Arisztidét; a protestáns teológiáról 1959-ben Péter Miklós, Mózes Árpád és Fülöp G. Dénes csoportjában letartóztatott és elítélt 21-ekét; Soós Ferencét, Halmai Pálét és társaiét a Politechnikáról és az orvosi egyetemről. „Mindazokét, akik a magyar forradalom leverését követő megtorlás éveiben vallatótisztek és katonai bírák előtt is vállalták azt, amiért odaát oly sokan az életüket adták. Ma ők – és velük együtt az egykori temesvári, bukaresti, iasi-i és brassói diáktársaik – lélekben itt állnak közöttünk. ” Itt állnak és megkérdezik a túlélőktől: Hová tettétek a Forradalmat? Ők, ha ma körülnéznének, nemigen ismernének rá arra a világra, amelyért 56-ban zászlót bontottak. Ma mindenütt magukat „rendszerváltó”-nak nevező pártok politikusainak marakodása folyik a hatalomért. A „rendszerváltás” menetében megszerzett vagyonok birtokosai vannak felül. „A szellem szabadságát akartuk és e helyett a szellemi selejt terjesztésének korlátlan és mindent elsöprő szabadságában fuldoklunk. ” Új nacionalizmusok születtek, új „nemzetállami” ambíciók és nyelvtörvények. /Dávid Gyula: A kolozsvári új, 56-os emlékmű előtt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./
2009. október 30.
Kovács Károly már egyetemi hallgatóként kitűnt nonkonformizmusával: példátlan módon, engedély nélkül állított fel egy szoborcsoportot Nagyváradon, a Kis híd újvárosi hídfőjénél. Néhány nap múlva a hatóságok buldózerrel eltüntették munkáját. Eltiltották a kiállításoktól, 1985-ben emigrált. A Sculpture of Transcience (Az átmenet szobra) című köztéri munkája Los Angelesben látható. A művész 2007-ben települt haza. Egy európai ember számára roppant nehéz kulturálisan azonosulni az amerikai műveletlenséggel, vallja. Az ottani művészeti politika erősen támogatja a kisebbségeket, előnynek számít, ha valaki feminista, mexikói vagy néger. /Pengő Zoltán: Tárgygyártás és fogyaszthatóság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./ Kovács Károly 1954. február 15-én született Nagyváradon, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett. Aktív tagja volt a nagyváradi Dialógus progresszív képzőművészeti csoportnak.
2009. november 11.
November 10-én a kézdivásárhelyi Vigadóban megnyílt Felházi Lenke Zsuzsanna festő- és grafikusművész akvarelleket és pasztelleket bemutató egyéni tárlata. Felházi Lenke Zsuzsanna Kolozsváron született, 1997-ben a Ion Andreescu Művészeti Akadémia grafika szakán szerzett oklevelet. A rajzolás, festés mellett kántorizál, 2003-tól a Kolozsvár-Hidelvei Református Egyházközség kántor-karnagya. Jelenleg másodéves a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatórium ének szakán. Kisgrafikáival több nemzetközi ex libris kiállításon volt jelen. /(Iochom): Festészeti kiállítás a Vigadóban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./
2009. december 28.
Elhunyt Tóth László festőművész, grafikus december 24-én Wertingenben. 1933-ban született Szatmárnémetiben, 1957-ben végezte a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát Kolozsváron. 1965–71 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezője, majd 1983-ig a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola docense. 1984-ben az NSZK-ban telepedett le. Árkossy István, kolozsvári származású, Budapesten élő festő, grafikus búcsúzott a pályatárstól-baráttól. Árkossy István nemrég járt Tóth László wertingeni műtermében. Látta erőtől duzzadó grafikáit. Banner Zoltán művészettörténész írta a művészről monográfiájában: „… Tóth László legutóbbi évtizedének ceruzarajzai és vegyes technikájú, hol grafikusabb, hol festőibb megoldású munkáinak a minősége csak a Holbeinhez és Ingreshöz hasonló, legnagyobb huszadik századi emberfestők teljesítményéhez mérhetőek, akik, akárcsak ő, stílustól, irányzattól, eszközöktől függetlenül, a művészi alkotás alapvető hivatásának tekintik a Teremtés értelmének soha véget nem érő újratárgyalását. Ez pedig a szereplők megidézése nélkül lehetetlen. S ő immár nem a műterem senkiföldjén, hanem az életmű csúcsán perelhet tovább az ítélet IGAZSÁGÁÉRT. ” /Árkossy István, Budapest: Elhunyt Tóth László festő- és grafikusművész. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./
2009. december 28.
Elhunyt Tóth László festőművész, grafikus december 24-én Wertingenben. 1933-ban született Szatmárnémetiben, 1957-ben végezte a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát Kolozsváron. 1965–71 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezője, majd 1983-ig a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola docense. 1984-ben az NSZK-ban telepedett le. Árkossy István, kolozsvári származású, Budapesten élő festő, grafikus búcsúzott a pályatárstól-baráttól. Árkossy István nemrég járt Tóth László wertingeni műtermében. Látta erőtől duzzadó grafikáit. Banner Zoltán művészettörténész írta a művészről monográfiájában: „… Tóth László legutóbbi évtizedének ceruzarajzai és vegyes technikájú, hol grafikusabb, hol festőibb megoldású munkáinak a minősége csak a Holbeinhez és Ingreshöz hasonló, legnagyobb huszadik századi emberfestők teljesítményéhez mérhetőek, akik, akárcsak ő, stílustól, irányzattól, eszközöktől függetlenül, a művészi alkotás alapvető hivatásának tekintik a Teremtés értelmének soha véget nem érő újratárgyalását. Ez pedig a szereplők megidézése nélkül lehetetlen. S ő immár nem a műterem senkiföldjén, hanem az életmű csúcsán perelhet tovább az ítélet IGAZSÁGÁÉRT. ” /Árkossy István, Budapest: Elhunyt Tóth László festő- és grafikusművész. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./
